ThetaFloating ülések esetleírása

Téma: Mindentől hízok újra. Nem kívánok semmilyen ételt és nem ízlik semmi kb. 2 hónapja. Nincs rendben az emésztőrendszerem.

Cél:  Szeretném, ha megnyugodna az emésztőrendszerem.

Szimbolikus kép:    Nagy, magas férfi – egy uralkodó – áll  egy teremben magasan. Eljönnek hozzá peres ügyeket intézni a népből. Eldönti, hogy kinek van igaza, majd leírják az írnokok, mi a döntés, büntetés.

Képsor átalakulása:  Könnyen belehelyezkedem az alakba, de kettősséget érzek. Jó érzés benne lenni a hatalmi pozícióban, de kétséges, hogy jó döntést hozok-e?

Mintha a döntés rajtam kívül születne, nincs összhang a kint és bent között.

Akkor kezdek kételkedni a döntésemben, amikor leírják.

Bizonytalanság. Kételkedés. Kiárasztom.

Változik a kép. Egy maja piramis tetejére kerülök. Gőzölögni kezd a maja piramis lépcsője, elmozdul az egész.

Egy spirálba kerülök. Benne vagyok, és nem bírom leállítani.

Nincs segítség.

Valami mozgat, amire nincs hatásom, és nem tudok változtatni rajta. Nincs hatalmam önmagam felett.  Kiárasztom.

Változik a kép.  Egy kitörő vulkánt látok. Gyűlölöm önmagam.

Személyesítsd meg azt, ahogy magadat gyűlölöd! Egy rollerező kislány – nagy fekete köd üldözi, medve alakja van.

Üldözi a kislányt, nem bírja utolérni, mert nagyon gyors. Medve köd: Agyon akarom ütni. Kiárasztom a medvére. A medve csökken, a kislány nő.

Nem tudok magamhoz őszinte lenni.

Nem tudok az önvalómhoz kapcsolódni.  Kiárasztom.

Változik a kép.  Egy örökké síró kislányt látok a tó mellett, a könnyeitől nő a tó vize.

Szomorúság. Kiárasztom.

Változik a kép.  Eltűnik a tó. megváltozik a lány ruhája, fehér lesz.

A feje körül rács van.

El tudok érni egy bizonyos pontig, de tovább nem.

Helyezkedj bele a rácsba. Milyen érzés? Mit szeretnél?

Szerelmes vagyok a lányba, eggyé váltam vele. Minden gondolata az enyém. Nagyon erős vagyok. Mindened az enyém. Birtokollak.  Kiárasztom a rácsba.

Levált a rács a lány fejéről, aki alig tudja így tartani a fejét. Most nagyon egyedül van, nincs támasza.

Magamra hagyottság. Kiárasztom.

Melegség költözik belém, meleg fény simogatja belül a testem.

Váratlan ez, megváltoztat valamit a fejemben. Elhiszem, hogy rács nélkül is erős vagyok, nincs rá már szükségem. Kiárasztom.

Fény nyalábok söprögetnek a fejemben.

Fekete füstszerűség árad a spirálba. Megnyugtató, felszabadító. Valami nincs rendben

Figyeld meg, mi van a spirállal?

Vár, hogy kap-e új energiát tőlem.

Agresszíven akarja a szeretetet.

Személyesítsd meg az agresszivitást!

Egy kis kos, akik bökdös, akar valamit, rohangál. Kiárasztom.

Közben úgy érzem, a fejemre egy lepel került, a nyakamnál megkötve.

Fuldoklás.

Belerohannak a szívembe. Összekapaszkodnak és mozognak.

Szemcséssé válik a kép, gyógyul a szívem.

Nehéz kapcsolódni a szívemhez.

Jól esik befogadni a szívembe a kost és a fuldoklót.

Megnyugodtam, velem vannak.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• A testsúly témában sokszor éreztem, hogy nincs hatalmam magam felett, csak történik, pedig kitartó vagyok, szorgalmas.
• Nem tudtam magamhoz őszinte lenni. El tudtam menni egy bizonyos pontig, de annál tovább nem, mert akkor bezártság jött és gyengeség (a rács).
• Agresszivan bántam magammal. Ezzel az agresszivitás témával még van dolgom.
• Teljes döbbenet volt számomra egy Ericsson esetleírás a kezembe került. Azt tanácsolta a fogyni vágyó kliensének, hogy ígérje meg, hogy hízni fog. Kötnek egy szerződést, hogy kényszeríti magát még plussz 5 kiló felszedésére. Megtörtént.
• Egészen új elem volt számomra, hogy engedélyt adtam magamnak, hogy hízhatok. Szabad híznom. Szabad döntenem. Nincs tiltva!  Sem a hízás, sem a fogyás. Eddig kényszerítettem magam a fogyásra. Évek óta.

Téma:  Van, amikor teljesen egyben van, önmagával, majd valamiért ez egy pillanat alatt megváltozik. Elönti a nihil. Tök fölösleges élni. Mindig egyedül marad. Sose lesz társa, sose lesz gyereke.

Cél: Rálátni a durva hangulatingadozásokra.

Szimbolikus kép:  Egy csatajelenetet látok, lovasok a csatában, karddal harcolnak, vannak gyalogosok is. Szaladnak. Az előtérben egy férfi rohan, hátra-hátra néz. Közben bombák robbannak.

Képsor átalakulása: Milyen érzés látni ezt a képet? A csatajelenetet látni számomra egyenlő a nihillel, itt semmi értelme semminek.

Kivel tudnál azonosulni? A futóalakkal lehetne, de az unalmas. Az egyik lovassal, az az én szerepem.

Milyen érzés? Érzem a lovat, együtt vagyok a lóval, egyben vagyok vele, élvezem, ahogy levágom az emberfejeket. El akarom kapni az előtérben futó embert. A bombák még izgalmasabbá teszik, de van bennem félelem is, hogy elbukhatok. Nem attól félek, hogy meghalok, hanem, hogy megállítanak a száguldásban.  Figyeld meg, és áraszd ki ezt az izgalmat!

Milyen érzés, ha megállítanak a száguldásban? Szenvedés, vergődés egy helyben, Tehetetlenség. Figyeld meg, és áraszd a földbe! Bombatalálat ér. Elesek, ott maradok egyedül, hiszen a többiek száguldanak. Sötét erdőben vagyok, minden kormos a bombától, leégett, hideg. A lovam szenved. Le van bénulva a fél oldalam. Nincs hova mennem, nincs, aki segítsen. Ha jön az este, meg fogok fagyni, éhen fogok halni. Vergődhetek, tovább kúszhatok, de minek.

Milyen érzés van benned? Harag önmagamra, hogy nem figyeltem magamra. Áraszd ki a földbe! Ahogy árasztottam, elkezdett égni a föld, és én is.

Milyen érzés ez számodra?  Ezt én tettem magammal. Jobb a dermedtség, mert akkor nem ártok magamnak. Figyeld meg, és áraszd ki a földbe ezt a dermedtséget! A föld visszatolja.

Milyen figura, forma lenne ez a dermedtség, ha megszemélyesíted?  A nővérem, aki meghalt. Benne vagyok a nővéremben. Minden dermedt, csak a bőröm meleg. Figyeld meg a melegséget és áraszd bele a dermedt részbe!

Mit történik? Kikeltem a tesómból, tolószékben vagyok. Haragszom. Áraszd a haragod a földbe! Kikeltem a tolószékből, de merevek a lábaim, bár tudok járni. Képes vagyok járni. A ravatalozóból elindulok a sírhely felé.

Milyen érzés számodra, hogy mész a sírhely felé?  Összerogytam, nem tudok elérni a sírig. Sírok.

Milyen érzés van benned? Élő a testem, kiszínesedett a környezet. Nem kellene élve a sírba feküdni. Hazamegyek a gyerekkori házba.

Milyen érzés? Kettős. Jó, hogy hazamegyek. Rossz, hogy eszembe jut, nincs ott senki.  Magányosságot érzek, bosszantó. Figyeld meg ezt a kettősséget, és áraszd ki!

Mi történik? Nem megyek haza. Megkeresem a húgom (aki én vagyok). (Sírni kezd.) Hányszor jöttem ezen az úton. Milyen érzés van benned? Sajnálat. Figyeld meg, áraszd ki a húgod felé!

Mi történik? Már Én vagyok. Olyan, mintha ez egy képzelgés lett volna. Elegem van. Utálom az egészet. Apa meghalt, a nővérem meghalt, anya másik földrészen él, a férjem megcsalt.

Milyen figura, alak lenne ez az utálat, személyesítsd meg!  Én vagyok, fiatalabbként, hosszú hajjal, felakasztva. Nézz rá, mire van szüksége? Segítségre. Árassz felé segítséget, támogatást, megértést! Levettem, már az ölemben van.

Mire van szüksége? Hogy mellé feküdjek, és fogjam a kezét. Mellé fekszem. Árassz felé szeretete!  Oldalra fordul, hátulról átölelem. Megmondom neki, hogy fontos nekem.

Mit érzel most? Görcsösséget. Figyeld meg, és áraszd ki a görcsösséget a szívedből, a keringési rendszeredből, a nyirokrendszeredből, az izmaidból, az idegrendszeredből, a hormonrendszeredből, a csontjaidból!

Mit érzel most? A görcsösség kiáradt, de a sok görcs összeállt egy fabábúvá, és most itt van előttem. Nézz rá, mire van szüksége? Hogy feldarabolják, eltüzeljék, és hogy a hőenergiát beengedjem magamba.

Hogy érzed magad? A hőtől újraindult a rendszer. A keringés, a nyirokrendszer, a csontok, az izom, az idegrendszer, az összes. Meleg áramlás van bennem. Figyeld meg, áraszd ki! Élő. Áraszd ki!

Milyen érzés van benned? Szerves része vagyok valami nagyobbnak. Átalakuló áramlás van bennem. Lüktet mindenem.

Most nézz rá a nyitóképre! Azt hallom: „Oké, ennyi volt, köszönöm mindenki munkáját! –filmfelvétel volt.

Most nézz rá a hangulatingadozásra!  Önmagam látom átölelve. Már nem bújhatok vissza. A köldökzsinór még itt van, de az is eltűnik. Milyen érzés? Elindulás. Kíváncsiság. Áraszd ki! Milyen érzés? Felrepülök az univerzumba. Egységélmény.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• A kioldódó görcsösség megnyugtató.
• A veszteségek, a halállal való „egyesülés” táplálták a hangulatingadozásokat.

Téma:  Jól fizető munkahely, ami beszippantja, felőrli, a túlmunkák elveszik az idejét. Őrült fárasztó, stresszes projektmunka. Csinálja, mert ez a kötelessége, két gyermeket nevel egyedül. Eltűnik a  másik “örömmunkára” szánt idő, amit pedig szívesen csinálna a másik helyett.  Mintha képtelenség lenne ezt összeegyeztetni.

Cél:  Összeegyeztetni a két munkát.

Szimbolikus kép:  Egy női alak áll egy kastély nagy termében. A terem emeleti, sok ablakkal. A teremben nincs semmi. A nő megy egyik ablaktól a másikig, folyamatosan mozog.

Képsor átalakulása:  Milyen érzés? Bezártság. Milyen érzés ebben a bezártságban lenni?  Kinn sokkal jobb, ki kellene mennem, ahogy nézem azonban egyre biztonságosabb itt benn. Önmagam zártam be. Biztonságos, megszokott. A falak keretet adnak. Kinn nincs semmi, ami határt szab. Rémisztő kinn. Csökken bennem a vágyakozás kifelé. Egyáltalán nem akarok kimenni. Ez egy védett, biztonságos közeg. Figyeld, és engedd meg ezt a biztonságot, védettséget, áraszd ki!

(Hosszan mesélt arról milyen klassz, biztonságos ez, így ki kellett mozdítanom.)

Nézz rá innen a munkádra. Milyen érzés?  Ismerős, ott is megvannak a keretek, a falak, ugyanolyan, mint a szoba.

Nézz rá innen a rendelőre?  Milyen érzés?   Olyan, mint a teremből kintre nézni. Először vonzó. Ott van minden. Egyre távolabbról látom. Haragos leszek, indulatos. Most még jobban haragszom önmagamra. Tanultam, megcsináltam, de mégsem csinálom, nem cselekszem.

Milyen érzés?  Csalódottság. Figyeld meg, és áraszd ki a földbe! Most jobb, de megjelent az elégedetlenség.

Engedd meg magadnak az elégedetlenséget, majd áraszd ki! Dühös vagyok magamra.

Mire vágysz? Ki kéne menni, de az bizonytalan, ott nincsenek keretek.

Áraszd ezt a vágyadat a rendelőbe! Ijedelem. Ha a vágyam után mennék, felmondanék.

Mire lenne szükséged?  Önbizalomra. Ám az nincs, anya szavai jutnak az eszembe. „A főállásból van biztos jövedelmed!” Ez nagyon erős. Ez ad kereteket az életemnek. (Sírni kezd.)  És akkor anya mondta ezt is: „Nem kell addig várni, amíg fizikai bajod lesz!” Ez is itt van, de ez gyenge.  Anya mondta azt is: „Az élet nehéz!”  „Az élet küzdelem!”  

Most nézz rá édesanyádra, mire lenne szüksége? Önbizalomra, elfogadásra. Árassz felé önbizalmat, elfogadást!  Tisztelem az édesanyám, de én másképp akarok élni, de nem tudok.  A főiskolás éveimet is végigküzdöttem, de végigcsináltam. Így most ebből meg tudok élni. Ugyanazok a küzdelmek, amiket most is élek.  Mindennek ára van. Az egészségemmel fizetek.

Milyen érzés, hogy az egészségeddel fizetsz?  Felháborító.  Áraszd ezt ki a földbe! Egy kép jelent meg előttem, egy rémálom, ami évekig meghatározta az életemet, rettegésben tartott. Áraszd bele ezt a rettegést a földbe! Kezdek megkönnyebbülni.

Nézz meg a terem képét! Sötét van benn, kinn pedig világos. Nem megyek ki. Eddig jó volt itt, de most itt nem jó.

Mi lenne, ha kinéznél az ablakon? Világos lett a teremben, de valami nem jó itt. Ez az egész itt benn olyan semmilyen, közömbös. Engedd meg ezt a közömbösséget, ezt a semmit. Figyeld meg és áraszd ki!

Én is semmi vagyok. Minek vagyok? Milyen érzés, hogy vagy, hogy létezel? Érthetetlen, meg kellene halnom, de nem akarok. Csinálom kéne valamit. Mit?

Milyen érzés számodra, hogy csinálnod kellene valamit? Ismerős, ilyenkor alakul ki bennem a motiváció, olyan, mint egy gőzgép.  (Zavarni kezdi a kezelőhelyiségben lévő fény, az állólámpa. Lecsavarom a világítást.)  Gyűlik bennem az erő.

Milyen érzés, hogy gyűlik benned az erő? Hatalmas. Nagy. Hatalom. Jaj ne, a hatalom rossz.

És milyen érzés a hatni tudás? Jó, hogy van hatalmam hatni szívből jövő jó szándékkal. Rossz, mert árthatok valakinek. Megy el a fény a szobából. Követtem el bűnöket. (Sírni kezd.)

Figyeld meg ezt az érzést magadban, a bűnösséget! Figyeld meg és áraszd ki! Elfogadás van bennem.

Áraszd ki, érintsd meg vele a szobát! Magasabbak lettek a falai. Van választásom, hogy kimegyek vagy maradok.

Milyen érzés számodra, hogy van választásod? Szabad. Szabadság. Milyen érzés számodra a szabad, a szabadság? Felszabadító. Lebegős. Jó lenne egy üvegajtó a szobában.

Milyen érzés most számodra, hogy nincs ajtó a szobában? Már van! Megláttam. Hívogató. Áraszd bele az ajtóba. Milyen érzés? Kecsegtető. Kinyílik. Kilátok a szabadba. Eddig emeleti volt, de most földszinti. Van föld, van hova menni.

Milyen érzés számodra látni, hogy földszinti, és van hova lépni? Biztonságos. Figyeld meg, áraszd ki, az ajtóba, az előtte lévő térbe, a szoba terébe!

Milyen érzés, hogy látod ezt a biztonságot ott kinn? Bizonytalan. Becsukódik, az ajtó, de úgy érzem, kinyithatom. Áraszd ezt ki! Magabiztosság van bennem. Figyeld meg, áraszd ezt ki, az ajtóba, az előtte lévő térbe, a szoba terébe!  Ez nem jár nekem. Nem érdemlem meg.

Milyen érzés, hogy nem érdemed meg? Figyeld meg, áraszd ki! Nincs engedélyem erre: „Te csinálhatod könnyebben!”

Milyen érzés, hogy nincs engedélyed?  Ragaszkodom ahhoz, hogy nincs engedélyem. Ez az én örökségem: a sötétség. Elfogadom, ez az enyém.

Figyeld meg ezt a sötétséget, és hogy nincs engedélyed! Áraszd ki! Most jó. Egyesültem az őseimmel. Ez az enyém, ez a sötétség. Elfogadom, ez az enyém. Áraszd ki ezt az elfogadást.

Milyen érzés? Teljesség. Minden kifényesedett. Megnyugtató, hogy ez itt van bennem. Megvan az engedélyem! Most már érzem, hogy van választásom. Az ősi minták bennem vannak. Nem azon keresztül tudom megőrizni, hogy van, hanem, hogy mit teszek és érzek.

Milyen érzés? Stressz nélküli, nem ügy, hogy kimegyek, vagy bejövök. Ki is mennék most. Kimentem. Semmi nem történt. Furcsa: nincsenek falak, nincs határ. Kiépíthetek alacsony határvonalakat, amit látok, és át is léphetek, vagy ki is rakhatom.

Milyen érzés?  Megnyugtató.

Nem jó egyedül. Áramlás lett. Jönnek többen, nem vagyok egyedül. Fény van körülöttem.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Van szabad választása.
• Szabad a gyengeségeit megengedni.
• Kapcsolódás generációs mintákhoz.
• Van szabad választás az életében, hogy mit csinál.

Visszajelzés: A kezelés során felvillanó képekre, jelenetekre és érzésekre rá tudtam hangolódni, védettségben éreztem magamat.  Ráismertem a képek alapján az életem különböző területein párhuzamosan megjelenő érzésekre, az ezekkel kapcsolatos hitrendszerre, és döbbenettel láttam a következményét. Felszabadító volt látni a kiutat és a szimbolikus megoldást is a helyzetre.

Téma:  Ha felállok ülésből, akkor vénás fájdalmak vannak a térdhajlatomban. Sok gyaloglás volt és sokat is ültünk a legutóbbi külföldi út alatt. Valami történt, mert ez egy olyan régi fájdalom, ami évek óta tünetmentes, valami aktivizálódott. Azt érzem, valami megakadt, az életem nem áramlik.

Cél:  A fájdalmak enyhítése.

Szimbolikus kép:   Egy sötét színű folyót látok, körülötte minden zöld. A folyónak nincs partja, áramlik sebesen.

Képsor átalakulása: Ahogy elkezdtem nézni a sötét gyorsan áramló folyót, bele is kerültem. Olyan, mintha elsodort volna ez a folyó, magával rántott.

Jó is és rossz is. Rossz, hogy nem tudok ellenállni, észre sem veszem, hogy elkap. Jó is, ha nincs ellenállásom. Vannak helyzetek, amikor jó, hogy ez magával ragad.  Pl. amikor a szex magával ragad. Kiárasztom mindkettőt a folyóba.

Egy örvény keletkezik a folyóban, ott állok a folyóban, mintha egy óriáskígyó elkap és szorít. Egy örvényben állok, a fejem kinn van. Figyelem, nehéz kapcsolódnom hozzá. Félek a kígyóktól, ez csak olyan érzet. Olyan helyzet ez, amiben képtelen vagyok tenni, mert ez az örvény leszorítja a kezem és karom, nem tudok mozdulni. Kényszerítés és tehetetlenség.  Kiárasztom.

Kiszabadult a kezem, lábam, a fejemben ostorcsapkodás szerű fájdalmak vannak a fejemben. Közben úszom a folyóban, de fáj a fejem. Nem látok tisztán, nem tudok gondolkodni. égre tudok haladni, mozogni, de nem látom, nem érzem az irányt. Iránytalannak érzem magam. Kilátástalan küzdelem ez nekem. Áraszd a fejedbe az iránytalanságot! Kiárasztom ezt a kilátástalan küzdelmet a fejembe!

Egy burokba kerültem, elkezdek lesüllyedni. Milyen érzés burokban lenni? Különös, hogy a burokban fény van, körülöttem pedig sötétség. Milyen érzés ezt látni? Én jól vagyok, de az életem mégis irányíthatatlan. Kiárasztom, hogy én jól vagyok.  Nem megy túl a burkon. Kiárasztom az irányíthatatlan érzést!

Mi változik? Ettől, hogy elfogadtam, hogy az életem irányíthatatlan kiugrottam a partra. Szétrepedt a burok, és mint egy rakéta kirepültem. Megyek a parton. Itt minden fényes. Megnyugtató. Ahogy árad rám a fény, mintha átmossa a sejtjeimet, az ereimet. Olyan, mintha ez a fényfolyó átmossa az ereimet. Hú de jó! Olyan érzés, mintha visszakaptam volna önmagam. Teljesség. Mintha a szívemből csak friss vér áramlik mindenhová. Áramlás van.

Most nézz rá a térdhajlatodra. Nagyon jó, nem fáj, simán felpattantam.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Nyitnom kell az emberek felé, nem nyitottam, mert sötétséget láttam.
• Irányíthatatlan küzdelem, kényszerítés volt a munkatársakkal a munka a központban.  Fáradt voltam, nem tudtam beleállni újra a vezető szerepbe.
• Visszakaptam önmagam.
• Elmúltak a vénás fájdalmak.

Téma: Azt érzem, hogy nagyon elveszítettem az örömet, a lelkesültséget munkámban. Szeretnék arra rálátni, miből is táplálkozik ez, honnan, miért kap energiát ez a megfáradtság.

Cél:  A megfáradtság enyhítése.

Szimbolikus kép:   Egy alak vasgolyót görget a hegy tetejére, nehezen megy, erőlködik. Feljut a tetejére, majd ott kifut a golyó a kezéből és elgurul.

Képsor átalakulása:   Szenvedés. Tehetetlenség.

A golyó visszafelé kezd gurulni, elsodor. Úgy érzem, az eredményeim elsodornak.

Fusztráltság. Látom, hogy lehetne könnyebben is. El lehetne menni a hegy mellett is könnyedén, ott gurítva a golyót, vagy lehet a hegyen keresztül.

Könnyedség – nehézség, duális- Mindkettőt árasztva. A hegy eltűnik.

Felszabadító.

Kihívás van bennem. Látom a távlatokat, ám azt érzem, nyomás kell az élethez.  Megengedem, hogy érezzem a nehézséget, a súlyt a nyomást.

A labda könnyű lesz. Megérint ez a könnyűség.

Már lehetséges. Ficánkolás és ugrándozás van bennem. Felhőtlenség. Szilárdság.

Új utak, új lehetőségek.

Megyek az úton. Szorongató.

Megengedem ezt szorongató érzést. Belső tiszteletet érzek. Nő az alak, aki halad az úton.

Felszabadulás. Könnyedség.

Fény. Nyugalom. Béke.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Rettenetes érzés volt a vasgolyót felfelé gördíteni a hegyen. Küzdelmes. Lehetetlennek tűnő vállalkozás, ami soha nem ér véget.
• Felszabadító volt a duális érzés kiárasztása, ahogy minden tehet elsodort, és megérkezett a felszabadulás. Lehet a munkámat könnyebben is végezni.
• Keserű volt látni, hogy eredményeim elsodornak, ezért szinte küzdenem kell ellenük.
• Eltűnt a fáradtság a munkámban, könnyed, fáradtság nélküliséget élek meg.  Örömmel fogadom, ha telefonálnak az ügyfelek.

Téma:  Féltestvéri kapcsolatom az életemben édesapánk halálát követően egyre több nem várt nehézséget okoz. Szándékos károkozás, hivatali ügyek inkorrekt intézése az örökségem kapcsán, mintha soha nem akarna békén hagyni a féltestvérem.

Cél:  Az értetlenség enyhítése.

Szimbolikus kép:  Ürgeként viselkedő férfi, kijön a földből, körbenéz, figyel, majd le a földbe, újra és újra kijön.

Képsor átalakulása:  Tehetetlenség. Elviselhetetlen. Kilátástalanság. Megalázottság. Ez egészen lehúzó, mintha soha nem tudnék ettől megszabadulni, olyan régen érzem.

Foglyul ejtettség. Harcolnom, küldenem kell. Fárasztó. Nagyon elfáradtam ebben, miért nem hagyja abba, már soha nem hagy engem békén? Nem értem

Dühös leszek. Nagyon. Megértésre vágyom. Ezt árasztom felé.

Majd megláttam a saját haragom, ami mélységes, és megbocsáthatatlan. Nem Ő piszkál engem, nem Ő nem hagy békén.

Én haragszom, megbocsáthatatlanul. Én nem bocsátok meg neki soha.

Miért?  Elvette az apukámat. Megfogant, elváltak szüleim. Nincs ennél nagyobb fájdalom számomra.

Beleárasztom a fájdalmat a földbe, ami iszonyú erővel kövekként gördül rólam hosszan.

Már jobb, sokkal jobb. Már nem haragszom rá. Feloldódik a haragom.

Elkezdődik egyfajta megnyugvás. Lassan elárasztja egy teljes megújulás a sejtjeim.

Megkönnyebbülés.

Nyugalom. Fény.

Teljesség. Szabadság.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Nem várt módon mellbe vágott, hogy én éreztem magam megtámadva, s közben belőlem indult ki ez a hatalmas harag. Elváltak a szüleim, amikor kicsi voltam, s megszületett a féltestvérem. Ezért haragudtam tudat allatt.
• Nyugalom van a fejemben, az öcsémmel kapcsolatban. Megnyugodott ez az energiamező.
• Van egy másik féltestvérem is, aki másnap telefonált egy ügyben, amit az öcsémmel nem tudott rendezni, tőlem várt megoldást. Nem-et tudtam mondani. 
• Már nem érzem, hogy az én tisztem idősebb gyermekként megoldást találni a testvéreim vitáiban. Rendezniük kell a saját ügyeiket, egymással.

Téma:  Irritálnak az emberek. Irritáltság van bennem, és önmagam elutasítása sejtszinten. Irritálnak a magázódó fiatalok, akik nem tudják használni a nyelvet. Az utóbbi időben irritál, hogy hol tegeznek, hol magáznak. Nem szólok semmit, csak észrevettem, hogy ez mostanában igencsak zavar. Legutoljára egy könyvesboltban.

Cél:   Enyhüljön az irritáltság.

Szimbolikus kép:  A kép egy nagy pusztát mutat, valahol az USA-ban, ahol telepes karaván halad.

Képsor átalakulása:  Tehetetlenség. Elviselhetetlen. Kilátástalanság. Megalázottság. Ez egészen lehúzó, mintha soha nem tudnék ettől megszabadulni, olyan régen érzem.

Foglyul ejtettség. Harcolnom, küldenem kell. Fárasztó. Nagyon elfáradtam ebben, miért nem hagyja abba, már soha nem hagy engem békén? Nem értem

Dühös leszek. Nagyon. Megértésre vágyom. Ezt árasztom felé.

Majd megláttam a saját haragom, ami mélységes, és megbocsáthatatlan. Nem Ő piszkál engem, nem Ő nem hagy békén.

Én haragszom, megbocsáthatatlanul. Én nem bocsátok meg neki soha.

Miért?  Elvette az apukámat. Megfogant, elváltak szüleim. Nincs ennél nagyobb fájdalom számomra.

Beleárasztom a fájdalmat a földbe, ami iszonyú erővel kövekként gördül rólam hosszan.

Már jobb, sokkal jobb. Már nem haragszom rá. Feloldódik a haragom.

Elkezdődik egyfajta megnyugvás. Lassan elárasztja egy teljes megújulás a sejtjeim.

Megkönnyebbülés.

Nyugalom. Fény.

Teljesség. Szabadság.

Téma:  Idegesít, ha az emberek a katasztrofális anyagi helyzetükről beszélnek. Főleg a családtagjaim. Azt érzem, nem értékelik azt, ami van. Állandó elégedetlenségben élnek.

Cél:  Elvárások nélkül jöhessenek a megrendelések.

Szimbolikus kép:  Egy vízesést látok, az alján van egy zsilip, ami kis részt enged beáradni a tóba.

Képsor átalakulása:  Ez mintha a szívem lenne. Máris érzem a szorítást. Önbüntetés. Árasztom a szorítást zsilip fájába. Egyre szűkül. Nyomás lett a szemem belsejében. Kiárasztom a szememből a nyomást.

Benne vagyok a vízesésben. A szívemnél beszűkült, bezárom magam, de valahol ki kell, hogy jöjjön. A szememnél kizúdul a víz. A szívem egyre jobban zárva van, és sötét.

Kétségbeesés, be van deszkázva. Bezártság. Beleárasztom a fába.

Belül vagyok. A réseken indul ki a víz. Ez könnyebbség, látom, hogy kinn világos van. Kiárasztom a könnyebbséget.

Ott vagyok a vízesés mögött egy barlangban, kicsi vagyok. Totális tehetetlenség. Kinn áramlik az élet. Beleárasztom a tehetetlenséget a barlangba.

Világosabb, tágasabb lett a tér. Könnyebb lett a létezés.

Ez ismerős. Lépésenként haladok előre. Gyűlölöm, mert egy bizonyos lépést nem tudok megtenni. Nem tudom értékelni, amit elértem, a kicsi lépéseket. Kiárasztom a gyűlöletet.

Könnyebb lett, de kilátástalan. Elegem van. Mindig ezt csinálom. Kiárasztom az ismerős kilátástalanságot.

Nem értékelem, ami van.  Kiárasztom.

Jobban látok, jobban hallok. Most hallom először a vízesés hangját. Szép. Erő van benne. Kiárasztom, hogy erő van bennem.

Nagyon haragszom magamra, hogy képtelen vagyok értékelni a saját életemet. Kiárasztom a haragot a földbe.

Most rájöttem, hogy van kijárat a barlangból. Hihetetlen. Kiárasztom ezt a hihetetlen érzést. Kivezet a vízesés mögé, itt már nincs rács. Meglepő érzés. Kiárasztom.

Kilépek. Ismeretlen érzés. Mintha még soha nem jártam volna a természetben.

Látok egy lépcsőt. Esetlenül érzem magam. Kiárasztom.

Magasabb pontra kerültem, onnan nézek rá a tájra. Furcsa, hogy van levegőm, a szívemet is átjárja a levegő.

Siklóernyő van a hátamon, elrugaszkodom, mintha mindig ezt csináltam volna. Szabadság van.

Bejön egy emlék: egy repülés, kétszemélyes képen, végighánytam az utat, képtelen voltam abbahagyni. Látom mindkét képet. A kicsi gépet dobálta a levegő. Mitől indult el a hányás? Nem tudtam irányítani a folyamataimat. Vágyott dolog megvalósítása. Akkor megtört az életem, egy kapcsolat, amiben először éreztem azt, hogy lehetne tőle gyerekem.

A siklóenyős képről nézz rá a hányós lányra. Annyira sajnálom. Szeretet, megértés, elfogadás. Szállj fel újra! Kiárasztom.

Abbahagyta a hányást, összeolvadt a két kép. Hihetetlen. Kiárasztom.

Megnyugvás, békesség van. Megerősödés. Szabadság. Minden fényes.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Nem tudtam értékelni, amit elértem, a kicsi lépéseket. Értékelni az elért eredményeket.
• Nőtt a megrendelések száma.

Téma:  Halogatok. Tudom milyen típusú dolgokat kellene csinálnom, tudom hogyan, de nem csinálom. Miért?

Cél:  Rálátni, hogyan lehet abbahagyni a halogatást.

Szimbolikus kép:  Egy alak halad az erdőben hátizsákkal egy erdei úton. Lát jobbra világosabb részt, út vezet befelé, de nem megy be, inkább elmegy balra. Halad tovább. Lát balra is világosabb utat, de nem megy be rajta, halad tovább. És így megy tovább.

Képsor átalakulása:  Ahogy megnézem a jobbra vezető utat, azonnal félelmet látok.  Félek közelebb menni, az egészben inkább a távolságtartást érzek.

Megszemélyesítve ezt a félelmet: egy égő házat látok, amiből kicsapnak a lángok, mint a kígyók. Kevés vagyok érzés. Beleárasztom, táplálja, erősödik a láng, és a kígyók is nőnek. Kiszolgáltatottság. Tovább nőnek a lángok és a kígyók. Ahogy árasztom, egy üveglap kerül kettőnk közé.

Kettős érzés. Nagy szomorúság, de nagy védettség is. Ahogy ezt a duális érzést beleárasztom, akkor abbamarad a lángolás, eltűnik a tűz, és marad a ház, de nem látszik semmilyen tűzkár. Közelebb megyek. Hihetetlen, ami történt. Beleárasztom. Kétséges számomra az átalakulás. Beleárasztom a kétséget. A ház megnő, kastéllyá válik, több szoba, emelet, mennek be az emberek, jól érzik magukat, vonzó a sok lehetőség. Beleárasztom.

Az emberek már nem mozognak, hanem részt vesznek különböző tevékenységekben, foglalkozások, előadás, stb.

Már benne vagyok a képben, jövök, megyek. Egyetlen szobába nem tudok bemenni, a szívem szobájába. Fekete az ajtó és falak a bejáratnál. Értetlenség van bennem. Beleárasztom. Fekete köd ereszkedik le, ami jó. Bolyongás.  Olyan mintha lenne bennem „Ködigény”, ami nélkül nem találnék ki. Ez biztonságos. Belülről utálom. Azonnali reakció bennem, hogy ki akarom tolni a térből az utálatot.

Megszemélyesítem azt, ami ki akarja tolni az utálatot. Egy fekete kardos alakot látok, aki olyan, mint Zorró, az arcán kendő van. Mire van szüksége? Szeretetre. Árasztom felé. Nem engedi be, addig kardozik vele, míg egy felső nem lesz, amit elhajít a kardjával. Ettől nagyon meglepődöm, hogy mit csinálok.

Belehelyezkedem, hogy érzi magát. Ez egy páncél belülről, ahol nagyon egyedül van, szomorú.

Visszahelyezkedem magamba. Ahogy ránézek, leolvad róla a Zorró jelmez, mintha szurok olvadt volna le róla. Ez egy erős jelent számomra. Zorró helyén egy fényes alak áll. Csodálatos. Megnyugtató.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Meglepődtem, hogy azonnal erős félelemmel kezdődött az ülés.  
• Nagyon erős hatást gyakorolt rám, ahogyan leolvadt a fekete szurok Zorróról.
• Jó érzés, de nem kezdtem neki azonnal a feladatoknak. legalább lement az őrült nyomás rólam.

Téma:  Hónapok óta tartó fásultság. Nem szeretnék kényszerből, szükségből dolgozni. Kiégettség, kimerültség. Ha pihenek, nincs bevételem.

Cél:  Szeretném megtalálni a pihenés, töltődés és a munka helyes arányát.

Szimbolikus kép:  Orvos (férfi) vidéki praxissal. A király (földesúr) elhívja az udvarba doktornak, sok pénzért, kényelmes lakhatásért, hírnévért. Éppen ott van, de nem tudja eldönteni, hazamenjen-e. Egyik megoldás sem az igazi. Tépelődik a királyi udvari szobájában.

Képsor átalakulása:  Az uralkodó vaspánttal, lánccal belekapaszkodik az agyamba. Ki vagyok kötve, mint egy kutya. A láncon belül bármit tehetek, de nem tudok eltávolodni. Ha megfeszítem a láncot, fáj a fejem.

A tudásomat akarja. Tarthatatlan a helyzet, de ismerős. Középvezetőként dolgoztam. Amikor kineveztek, büszke voltam, de kimentem sírni, és elfogadtam a kinevezést. Fogva tartott a pénz. Kiárasztom a fogvatartottságot a láncba.

A pénzzel fogva tartottak, manipuláltak is. Hullámzik bele a fejembe az uralkodótól jövő erő.

Mintha csak a fejem létezne, lassan elválik a testemtől. Már csak energiaszálakon függ. Szomorú vagyok ettől a kettészakadtságtól. Kiárasztom a kettészakítottságot.

Függök tőle, hiábavaló az egész, tehetetlenséget érzek. Kiárasztom a tehetetlen függést.

Zuhanok, zuhanok. Próbálok megállni, forgok. Rongybabává válok. Könnyű érzés, már nem vagyok szomorú. Kiárasztom.

Jön egy gondolat, hogy meg kéne kapaszkodni. Ettől lelassulok, lebegek.

Rongybabaként fekszem a semmiben. Rengeteg felelősség volt rajtam ezen a munkahelyen, sok alkalmatlan vezetővel kellett együtt dolgoznom. Kiárasztom a felelősséget a rongybabába.

Jó érzés, hogy nincs felelősség, nem kell felelősséget vállalnom. Megfigyelem, hogy a levegőből, a lélegzésből erő áramlik belém.

Elfog egy rossz érzés, hogyha erőm van, feladat is van.

Generációs téma, nálunk a nők mind erősek voltak, rengeteget dolgoztak. Beugrik a nagyi, aki manipulált engem. Bármire rávett, a szeretet álcájába burkolva az elvárásait. Gyakorlatilag nevelt fel, mert anya nagyon sokat dolgozott miután elvált.

Lemegyek most picibe, gyerek vagyok. Addig mehetek el, addig létezhetek, ameddig a család szabályait betartom.

Becsapottságot és haragot érzek, mert elhitették velem, hogy bármit megtehetek. De ha megtettem (saját párt választottam), akkor kitagadtak. Kiárasztom nagyanyám felé a becsapottságot és a kitagadást.

Nagyanyám fiatalodik… Egészen fiatalasszonnyá válik. Látom, amit mindig mesélt – hogy egyedül menekült a 3 gyerekkel, amikor bejöttek az oroszok. Rám néz: „Nem akartam rosszat neked.” – mondja.

Nyugodtabb vagyok, lassan ürül ki a nyomás a fejemből. Megbocsátás ébred. Kiárasztom.

Közös impulzusok vannak a testemmel, lassan egybeolvadok. Olyan érzés, mintha valami régóta tartó harcnak most vége lenne. Pihentetős. Lágyítja bennem az erőt. Kiárasztom az egybeolvadást és az erőt.

Biztonságos és magamra találó érzés.

Mintha eddig egy kidőlt fa lettem volna, most meg elkezdek kiegyenesedni. Úja a középpontomban vagyok. Látom, ahogy a kettéhasított kidőlt fa részein visszaemelkednek a középpontba. Ez óriási. Egybeolvadok.

Egyszerre látom mindhárom jelenetet, amiket eddig magam előtt láttam, a talpam alá kerül. Nem billenek ki, stabil érzés. Újszerű. Kiárasztom az újszerű stabilitást.

Az erő a barátommá vált, természetes, biztonságos, belefolyik minden sejtembe.

Kifényesedek tőle.  Áramlásban vagyok.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Megtagadtam a korábbi munkámban a sok átvett felelősséget, a feladatok özönét, már nem akarok ennyit dolgozni. Egy megoldás volt, elkezdtem a saját utamat járni, saját megoldásokat keretem a helyzetekre, segítség nem volt. Ez kettészakítottságot okozott bennem, nem akartam újra erős lenni, mert akkor megint csak a feladatok.
• A megbocsátás a családtagjaim felé nagyon erős volt és felszabadító.
• Napokig láttam azt a kidőlt fát, ahogyan visszaáll a középpontomba. Rengeteg dolgoztam, emiatt kibillentem, ez kép a középpontomban megerősítő számomra. Az erő, mint fogalom már nem idegenszerű, vagy negatívum számomra.

Téma:  Akarnak tőlem az emberek valamit: szívják az energiám; irigység, féltékenység, távolodás,  elvárásokkal terhes kapcsolatok.

Cél:  Megtalálni a nyugvópontot ezekben a kapcsolatokban.

Szimbolikus kép:   Vad táj, erdő vagy dzsungel. Egy kisgyerek beleesett egy verembe és meg is sérült. Az anyja a verem szélén áll, tépelődik, mit csináljon. Segítségért szaladjon, vagy inkább maradjon? Kétségbe van esve.

Képsor átalakulása:  Nyomasztó a képbe helyezkedni. Az anyával azonosulva határtalan kétségbeesés van bennem.

Ott van egy kígyó is a veremben. Életem legnagyobb félelme a kígyó. És most látom. Szörnyű, hogy ott van a világon a legfontosabb – a gyermekem, és nem tehetek semmit. Tehetetlenség. Kiárasztom a tehetetlenséget a verembe.

Átmegy bénultságban. Az agyam működik, de a testem többi részét nem tudom mozdítani. Bénító tehetetlenség. Kiárasztom a verembe,

Megszűnt a verem, a gyerek kikerült. Most a felszínen vannak. A kígyó kettőnk között van.

Látom, hogy a gyermek menthetetlen. Én még mindig bénult vagyok, nem tehetek semmit magamért.

A kígyó magához ölelte a gyereket, zsákmányolja. Megsemmisülök. Elvette az életem értelmét, amit én szültem, teremtettem, isten adott. Lehanyatlok a földre. Kiárasztom a földbe a megsemmisülést.

Körülöttem minden lángra kap. Ég a mező, az erdő, én viszont nem. Pusztító lángok.

Én viszont megnyugszom, ahogy figyelem, hogy minden elég, a kígyó és a gyerek is.

 „A veszteség számomra megnyugtató.” – ez a gondolat jön.

Milyen érzés ez? A kapcsolatok vesztesége fájó volt. Pedig bizonyos kapcsolatnak mennie kell – lásd barát és párkapcsolat.

Milyen érzés most ez?  Kétféle érzés van a szívemben. Egy tüzes, vibráló, élénkítő. A másik pedig egy szenes fekete sötétség – gyászos, veszteségekkel teli, fuldoklós. Kiárasztom mindkettőt.

Olyan, mintha egy ponyvát levennének egy szoborról, megújító érzés, de el is gyengülök. Kiárasztom mindkettőt.

Szeretet nem lesz már az életemben.

Emberek mentek el a szívemből. Elfogadással érintettem meg őket. Ettől nyitottabb, világosabb lett a szívem.

Most meg érkeznek hozzám új, fényes, és magasabb emberek.

Boldogsággal tölt el. Egyre többen lesznek. Kiárasztom. Tágulás érzés. Fényes mező lett körülöttem.  Kiárasztom.

A szívem minden oldal felé kinyílt és érkezik a fény. Befogadás érzésem van. Kiárasztom.

Még több fény jön ránk az univerzumból. Kapcsolódás felfelé és ez olyan magától értetődő. Érzem, hogy egyben vagyunk, egy közös dolog részei vagyunk, azonosak vagyunk.

Most nézz rá a barátnőidre. Mi van velük, hogyan látod most őket?

Mintha alulról kapaszkodnának ebbe a gömbbe, amiben mi vagyunk.

Úgy érzem, akarnak az energiámból. Ezt már sokszor éreztem, többet akarnak tőlem, mint amit én adni tudok. Velem akarnak lenni és ki mekkora szeletet akar belőlem. Pl. féltestvéreim, vagy az unokatesóim, akikkel együtt nevelkedtem. Kiárasztom.

Olyan képem van, mintha én lennék egy sergő, én vagyok középen, és ők rám csimpaszkodnak. El akarják szívni az energiámat. Kiárasztom.

A fényességem sötétülni kezd, fogy a fényem. Ők egyre nagyobbak, fényben vannak, amit én adok nekik. Ha szeretetet adok, elmegy az energiám. Ha szeretek, veszteség ér.

Távol kell tartanom a szeretetet, akkor nem ér veszteség. Viszont így önmagamtól távolítom el önmagam. Milyen érzésed van ezzel kapcsolatban?

Megjelenik egy kép. Egy barack. Belső magom körül nincs semmi. Én belül vagyok, bezárva a maghéjba, ami véd.

Lelketlen vagyok magamhoz és másokhoz is. Mire lenne most szükséged? Fényre és melegségre.

Lyukak nyílnak a maghéjon, lassan kezd szétoszlani a zárt réteg, rózsaszínné válik.

Most beugrott a félelem. Mi van, ha sebeket kapok? Odagyűlnek a mag köré, odateszik a kezüket és gyógyítják a sebeimet.

Megengedem, hogy beáramoljon, így egybeolvadunk. Feloldódik a mag, szivárványfényű lesz az egész. Mindenki benne(m) van.  

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Midig nehezen viseltem el, ha átalakultak körülöttem a baráti kapcsolatok. Azt is, ha távolodás volt. A túlzott közelséget is, párkapcsolatban főleg, kell a levegő.  
• A veszteség számomra megnyugtató. Húha. A kapcsolatok vesztesége fájó, de bizonyos kapcsolatoknak menni kell.
• Ha szeretetet adtam, elment az energiám. Ha szeretek, veszteség ért.
•  Rádöbbentem, hogy csak adtam adtam adtam adtam, de nem fogadtam a szeretet. A befogadás gyógyult bennem. Csodálatos volt, amikor megnyílt a szívem minden irányba.
• Védtem magam, távol tartottam magamtól az embereket, hogy ne szívják el az energiámat.
• Megnyugvás, elfogadás a baráti kapcsolatokban. A lüktetés, a vibrálás, a zavarok eltűntek. A leírt felismerések olyan távolinak tűnnek, az egybeolvadás meggyógyított.

Téma: Gyermeket szeretnék, de a jelenlegi párommal vége a kapcsolatunknak. Nem akarom megbántani. Nem tudom megerőszakolni magam. Hiába próbálom, hogy a másik nem sérüljön. Ki kellene mondanom, ami bennem van. Jobban ki kellene állnom magamért. Várom, hogy elmenjen a párom. Kitől legyen gyerekem? Várom a megmentőt.

Cél:  Túl sok teher van rajtam, szeretném, ha könnyebb lenne.

Szimbolikus kép:  Egy férfi vizet visz a folyóba, ahol egy hableány figyeli őt. Miért viszed a vizet a folyóba?

Képsor átalakulása: Mindenki elvesz a folyótól, ez nem korrekt, vissza senki sem ad neki. Mindent visszaadni nem tud, de kompenzálnia kell. Mintha a férfi értené a folyót. Mindenki vesz, senki nem ad. Ez nem jó egyensúly. Hm. A folyónak nem biztos, hogy vízre van szüksége.

Milyen érzés, hogy nem azt adod a folyónak, amire szüksége van? Olyat adok neki, amiből neki rengeteg van. Ez meg nem értettség. Figyeld ezt, és áraszd bele a folyóba, a vödörbe!

Mintha egy dobozban mozogna az ember. Addig sem kell mást csinálnia, amivel foglalkoznia kell. Látom, hogy elfárad, csak ül, és nézi a folyót. Figyeld, és áraszd bele a képbe ezt a fáradtságot!

Mi történik most? Megadás, megértés, már nem menekülhet. Már nem tudja áltatni magát. Figyeld, és áraszd bele a képbe a megadást, a megértést!

Olyan, mintha a folyó válaszolna neki. Nem kell idegen vizeket belehordani, mert ez már benne van, hiszen már összegyűjtötte. Ezek a minőségek már benne vannak. Nem kell Istent játszani. Már megkapta a folyó ezt más úton.

Most legyél folyó, milyen érzés, hogy valaki hordja beléd a vizet? Nagyon békés állapot, békésen hömpölyög, zúdulhat. Tudja, hogy van zenéje, isteni minőség, van benne élet, az élet körforgása, ez rendben van. De adnék neki egy tockost, megráznám, hogy térj magadhoz, vizet hordasz a folyóba, nem vagy normális!

Milyen érzés? Értem, amit csinál, elfogadom. Áraszd az ember felé!

Legyél újra ember: Milyen érzés? Az elfogadás által lehulltak a leplek, így már nem csinálhatom tovább.

Milyen érzés? Megkönnyebbülés, letisztultság. Áraszd bele a képbe! Milyen érzés? Megadom magam, már nem küzdök. Áraszd bele a képbe!

Mi van most? Könnyebbség, mert nem kell istent játszani. Az isteneknek nehéz, mert át kell látniuk a folyamatokat. Érzem a gondviselést. Milyen érzés? Melegség, mintha a levegő is életre kelne. Áraszd ki! Megtart a levegő. Nyugalom. Áraszd ki! Most beugrik az az ember, aki hordja a vizet.

Milyen figura vagy alak, a donor probléma (akitől gyermeked lehetne)? Csillámló fény, ami nem fogható meg.

Lépj bele, milyen érzés? Kocsonyás, belül zümmögés van. Sűrű ez a közeg, csipked, menekülnék előle. Ha sokáig benne maradok halálos. Figyelnem kell magam, próbálok laza lenni, nyitott, jókedvű, nehogy meglássa, hogy el akarok menni. Fenyegetettség. Figyeld és áraszd bele ebbe a fénybe!

Most megdermedt, összeszáradt, vannak rések, ki tudok menni. Még picit maradj benne! Milyen érzés látnod, hogy összeszáradt? Sajnálom, nem akartam, hogy meghaljon. Áraszd bele ezt a sajnálatot az összeszáradt részbe!

Lepattog és újra életre kel. Már máshogy vesz körbe, már nem vesz a hatalmába, befogad, tisztel, de elenged.

Milyen érzés? Liliomok virágoznak belőle. Milyen érzés? Ő is boldog. Figyeld és áraszd ki!

Most nézz rá a nyitó képre!  Nem hord vizet. Belemegy a folyóba, hagyja, hogy körülvegye, korábban elkerülte a vizet. Együtt rezgés, együtt áramlás, együtt öröm. Figyeld és áraszd ki!

Bizsergető, élvezem. Figyeld és áraszd ki! Nagy szabadság. Figyeld és áraszd ki! Biztonság. Figyeld és áraszd ki!

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Nem egóból kell akarnom, hogy legyek kész, hogy mikor kell meglépnem, hogy vége, hogy mikor van itt az ideje.
• Az igazság, az őszinteség saját magunkhoz szabaddá tesz. Miután felismerted, elfogadtad, bele merted magad engedni. Miután átjárhatta az egész lényedet. Na ekkor jön el a pillanat, amikor változtatni tudunk magunkon, az érzéseinken, a félelmeinken, hogy az igazság azt illetően, hogy kik vagyunk, már más legyen. 

Téma: . A lábadozási időt munkával töltötte. Nincs teljes gyógyulás. Fullad. Az orvosokat nem érdekli, mi van. Sehol sem kap segítséget. A legnehezebb, hogy nincs kedve semmihez.

Cél:  Kijönni ebből a kilátástalanságból.

Szimbolikus kép:  Egy alakot látok, aki arccal a földre zuhan, majd további kőlapok zuhannak rá. Nem tud felállni. Oldalt emberek állnak. Segíteni akarnak – van, aki kinyújtja a karját -, de nem tudnak.    

Képsor átalakulása:  Milyen érzés látni ezt a képet? (Zokogni kezd.) Azt látom, hogy körbevesznek, de nem tudnak segíteni. Ott vannak, akik szeretnek. Fizikálisan nem tudok tenni semmit.

Milyen érzés? Nehéz. Figyeld meg, és áraszd ki ezt a nehézséget!

Mi van benned? Ez elkeserítő, ez már 2 hónapja tart. Figyeld meg ezt az elkeseredettséget, és áraszd ki! Ennyire nehéz helyzetben még sosem érzetem magam.

Milyen érzés? Ismeretlen. Kilátástalan. Nem kapok semmit sem az orvosoktól. Figyeld meg ezt az ismeretlen elkeseredettséget és áraszd ki!  Nem kommunikálnak velem.  Lehet, hogy tudják mi van, de nem  mondják. Nem tudtam meg tőlük semmit. Ide vagyok kötve. Figyeld meg és áraszd ki!

Milyen érzés ez a kötelék, ez a függés?  Tehetetlenség.

Milyen figura, vagy forma ez a tehetetlenség? Gondolj erre a tehetetlenségre, figyeld! Milyen?  Ködszerű feketeség, amibe beleveszik az ember.  Milyen érzés látnod? Magamra hagyatottság. Áraszd ezt felé!  

Mi történik?  Nem megyek bele. Megálltam előtte. És azt is látom, már nem közelít felém. Milyen érzés? Felszabadító. Áraszd bele!  Milyen érzés? Reményt keltő. Áraszd bele!

Mi történik? Azt érzem, valamerre indulnom kell. Előre nem, mert ott van távol. Csak jobbra vagy balra mehetek, de nem szabad.  Vissza nem tudok menni.

Milyen érzés ez számomra? Állok egy helyben. Jobbra vagy balra kell mennem. Ez az én döntésem. Vagy jól döntök, vagy nem. Dühítő, hogy csak saját magamra számíthatok.

Milyen figura ez a düh, alakja, formája?  Fekete ördög.  Legszívesebben megverném. Tedd meg!  Össze- vissza verem. Most hogy érzed magad? Jó. Várakozás van bennem.

Mi van az ördöggel? Messze van, ott megállapodott.

Mire van szüksége? Ez az ördög érdektelen. Figyeld ezt, és áraszd ezt felé!

Mi a vágyad vele kapcsolatban? Tűnjön el, és jöjjön helyette egy angyal, aki megmondja jobbra vagy balra menjek.  Áraszd ezt felé!

Mi történik? Felállt az ember a kőlapok alól. Ha Ő fel tud állni, akkor én is fel tudok. Ez erőt adó. Engedd ezt meg, és áraszd ki!

Milyen érzés van benned? Felszabadulás. Engedd meg, áraszd ki! Milyen érzés ez a felszabadulás? Van jövőkép. Megnyugtató. Áraszd ki! Milyen történik? Világos van, süt a nap.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Van jövőképem. Fel tudok állni ebből a helyzetből.

Visszajelzés:  Véletlenül találkozott az orvossal, aki látva az állapotát azonnal berendelte a kórházba (korábban hiába ment), rövid vizsgálat után három megoldási javaslatuk is volt a gyógyulásra. Az egyiket azonnal elkezdték, a másodikat beütemezték, a harmadikat, pedig megvalósítják, ha a második nem válna be. 

Téma:   Valamiért azt érzi, a korabéliek foglaltak. 30 évesen koravénnek érzi magam a saját korosztályában. Olyan férfit szeretne, akinek van célja, van legalább egy saját témája, ami érdekli, amiben tud fejlődni. A volt párja céltalan volt, lakás, kocsi, házasság, család, pipa mind elképzeléssel, ennyi az élet.

Félelem, a saját különleges képességeitől, félelem valami nagyon rossztól. Rettegés.  Nem tudja, mi lesz. Mi van, ha nem tudok vele bánni?  Ahogyan félelem az éjszakáktól. Minden hangra figyelt, azt érzete valaki figyel, 17 éves koráig egy hatalmas plüsskutyával aludt, totálisan betakarva, még nyáron is. Rengeteget pisilt éjszaka, de tartogatta a végsőkig, hogy ne kelljen járkálnia a sötétben.

Cél:  Tisztán szeretnék látni ebben a témában. Kész vagyok a befogadásra.

Szimbolikus kép:   Egy boszorkányt látok, jön ki egy várból, a kezében zacskóban egy lány fejét hozza.

Képsor átalakulása: Fura, a boszorkánnyal szimpatizálok, a tudás, az erő miatt. Érzem, megbízásból csinálja, feladatot teljesít. Érzelemmentesség. Figyeld, és áraszd ki!

Valami fojtogatja, kötélszerű, sokszor felkötötték. Olyan, mintha nem lenne szíve, mintha üres lenne a mellkasa. Kitépték, tátongó üresség van ott. Figyeld ezt az ürességet, és áraszd a képbe!

Minden mindegy, ez a feladat semmi, nincs veszítenivalója. Tárgyként kezeli magát, nem érző lény.

Milyen érzés? Lezárom, elzárom, nem tudok ráhangolódni, semmilyen figura. Figyeld ezt a semmilyenséget, ezt a semmit, és áraszd a képbe! Begörcsölt a hasam, a testem, hiszti, türelmetlenség.

Milyen figura, alak ez semmi, milyen színű?  Tömör sötétség, de lehet benne mozogni. Bizonytalan. Egy cellában vagyok, zárt helyiség, ahová valaki berakott.

Milyen érzés? Várok, hogy valami történjen, tudom, hogy miért vagyok itt. Nincs rémület.

Milyen érzés itt várakozni? Semmilyen.  Unatkozom, régóta várok. Figyeld meg és áraszd bele a cella falaiba! Vannak rácsaim, megyek körbe, érzem a kezemmel. Valamit tettem.

Meddig kell ott lenned? Örökre. Helyesen tettem, amit tettem. Nyugodt, tiszta a lelkiismeretem. Figyeld meg, áraszd a rácsokba!

Megjelent az őrangyalom. Tudok vele kommunikálni. Az őrangyalom üzenni akar: „Nem tart örökké! Ez egy vicc, hiszen elpatkolsz. kiszáradsz, gyors lesz.” (Az én őrangyalom ilyen szurka piszka máskor is.)

Milyen érzés ezt hallani? A feladatom beteljesítettem.

Figyeld tovább a cellát és az őrangyalod! Fáj a méhem.

Mi történt? Kókadozni kezdek. Tompaság. Az ájulás határán vagyok. Elfogadás van bennem, mert nem vagyok egyedül. Figyeld ezt, és áraszd a cellába, a falakba, a rácsba!

Most holt lelkek jelentek meg felülről, nem hagynak meghalni.

Milyen érzés? Kétségbeesem, mert eltűnt az őrangyalom.  Mire vágysz? Hogy visszajöjjön az őrangyalom.

Mi történik? Döntenem kell. Vagy a holt lelkek, vagy az őrangyal. Inkább lezártam a látásom, ezért a koromsötét cella. Nem tudom visszacsinálni!  Megbántam. Figyeld ezt, és áraszd a cellába!

Vissza szeretném csinálni, de nem lehet. Eltoltam. Emiatt egyedül érzem magam.

Milyen érzés mindez?  Érzem, hogy ott van az őrnagyalom, de lezártam minden érzékelést, nem látom. Hiányzik. Szomorúság. Fájdalom. Figyeld ezeket, és áraszd a cellába!

Mi van most benned? Nem hallom az őrangyalom poénjait. Nincs meg pozitív hírvivőm. Egyedül maradtam.

Milyen figura ez az egyedüllét? Egy szakállas törpe. Őt bezzeg látom. Gonosz, fel tudnám rúgni, idegesít, na ő hogy kerül ide? Kitolnám a cellából. Figyeld ezeket és áraszd a törpe felé! Kitolom. Visszabújik. Ismerem őt, nem akar semmi rosszat. Élő törpe. A hiányomat nem tudja pótolni.

Hogy van a törpe? Szomorú, hiába akar pótolni. Reménykedik.

Belehelyezkednél? Szeretet van benne. Arra vágyik, hogy nőként szeressem. Hogy menjen, hogy csináljon, amit akar. Figyeld ezt a szeretetet, áraszd ki! Hálát ad, hogy velem van. Tisztelet van, hogy élő. Figyeld a hálát és a tiszteletet, és áraszd ki!

Megjelenik egy férfi, szeret, van belső hit, belülről haldoklik. Belső halottság. Meddig lesznek még csalódások? Bezárkózom. Mindenkit kizárok. Falakkal veszem körül magam, ez biztonságos.

Milyen érzés ez? Védelem.

Milyen figura, alak jelenik meg előtted, ha erre a bezárkózásra gondolsz? Egy kis tatu, páncéllal.  Nézz rá, mire van szüksége? Vízre.

Odamennél és megitatnád? Kocsonyásodik, házi kedvenccé válik.

Most nézz a cellára, mit látsz? Hideg és nyirkos. A tatu elvitte a biztonságérzetet.

Milyen érzés? Várakozás. Unalmas várakozás. Mint az elején.

Ki kéne kukkantani az ablakon. Nem látok semmit, kívül is csak falak vannak.

Na most mindenki eltűnt, a tatu, a holt lelkek. Tök jó lenne csinálni valamit.

Milyen érzés, hogy mindenki eltűnt? Megszoktam. Figyeld ezt, és áraszd a cellába!

El is felejtettem mindent. Olyan semmilyen az egész. Figyeld, és áraszd a cellába!

Milyen érzés? Szokatlan. Mintha az agyam más irányba menne.

Milyen érzés? Különös. Áraszd ki!  Van szívem. Melegség. Élek. Ki is mehetek.

Nézz rá a boszorkányra!  Van szíve.

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Bezárkózott, egyfajta élettelen állapotba, amellyel védi magát a további csalódásoktól. Megbánta, de képtelen volt visszacsinálni.

Visszajelzés:  Mióta megszereltél engem másképp érzem magam, minden olyan nagyon más lett, olyan nagyon jó.

Téma:   Visszatérő depressziv hangulat.  A párja át akarja venni az irányítást, a párkapcsolatban, a közös cégben. Alárendeltséget vár el, különben vége a házasságnak, ultimátum helyzet.

Cél:  Rálátni más nézőpontból erre a házasságra.

Szimbolikus kép:  Egy világháborús jelenetet látok, heves csatajelenet, robbanások, erős bombázás. Ebben a térben törnek előre a katonák, előtérben egy katona, aki lebukik, majd szalad tovább.

Képsor átalakulása:  Milyen érzés látnod ezt a képet?  Végül is megnyugtató, reményteli, hogy vége lesz a háborúnak.

Bele tudnál helyezkedni a katonába? Nézd azt a pillanatot, amikor hallod a bombák süvöltését, és tudod, hogy le fog csapni valahol. Milyen érzés? Félelmetes.

Mitől félsz?  Hogy eltalálnak, meghalok, megsebesülök. Látom, hogy a többi katonával mi történik. Mi történne, ha megsebesülnél? Vergődnék. Figyeld meg ezt, áraszd ki!

Milyen érzés van benned? Kilátástalanság. Nincs menekvés, sehol sincs fedezék, totális tehetetlenség.  Figyeld meg, érezd át, majd áraszd ki!

Dühös vagyok. Nagyon! Kire vagy dühös? Önmagamra. Tehetetlen düh, amin nem tudok változtatni.

Milyen figura, alak a tehetetlenséget, milyen színű? Egy ördög, sötét.

Nézz rá! Nézz a szemébe! Magamat látom.  Te jó ég! Mire van szüksége az ördögnek?  Hogy valaki higgyen benne, támogassa. Küldenél neki, támogatást? Igen. Mire van még szüksége? Hogy emberszámba vegye valaki. Küldenél neki megbecsülést? Uramisten, én így bánok magammal? Ezt csinálom magammal? Mire van még szüksége? Szeretetre. Küldenél neki? Igen. Elkezdett a színe közben megváltozni, először csak szürke lett a köpenye, majd fehér. Majd átváltozott egy kiskutyává. Mire van még szüksége? Szeretetre. Felvennéd őt, és átölelnéd? Elmondanád neki, hogy soha többet nem hagyod magára? (Hangosan zokog.) Hogy ezentúl mindig itt leszel vele. És bármi történik, Te mindig szeretni fogod.

Hogy érzed magad? Béke van bennem. Engedd be minden sejtedbe, áraszd ki! Milyen érzés ebben a békében lenni? Biztonságos. Engedd meg magadnak, áraszd ki!

Most nézz rá a kezdő képre. Mit látsz? Vége van a háborúnak. Egy virágos mezőt látok, ahol fény van, szellő. Milyen érzés ezt látnod? Nyugalmas. Áraszd ki! Mi van most benned? Béke. Melegség. Engedd meg, áraszd ki!

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:  

• Szabad odafigyelni magamra, a belső jelekre.
• Azonnal felismerte, hogy a különböző szituációkban, nem bántja a másikat, nem áll ki magáért, hanem magát kezdi el bántani, és ezért dühös önmagára.

Visszajelzés: Nem is gondoltam volna, hogy ilyen komoly dolgot csinálsz, én azt gondoltam, valami ezoterikus handabanda jön majd. Megrendültem. Csodálatos dolgot tettél velem.

Téma: Szeretne egy egyenrangú párkapcsolatot, és szeretne gyereket vállalni, hogy merje beleengedni magam, hogy ne féljen a sérülésektől. Kis szerelem, kis sebek, nagy szerelem, nagy sebek. A nagy szerelem veszélyes. Előre attól fél, hogy elveszti.

Cél:  Szeretném, ha az oldódna bennem, hogy állandóan védem magam.

Szimbolikus kép:  A képen egy agyaggalamb vadászat látható. Az egyik szereplő folyamatosan tüzel, a háttérben ott a segítő.

Képsor átalakulása:  Milyen érzés látni a képet? Zavaró, mert zajos. Aki adogat, az a szolgasors, ez unalmas. Aki lő, az csak feszültség levezetésnek használja, figyelem elterelés, agresszió levezetése. Valahol ez csak játék, hiszen nem igazi állatra vadászik. Csak úgy csinál, mintha. Ő nem akar vadászni. Nem akar pontosabban lőni.

Milyen érzés a lövőnek lenni? Jó, hogy van valaki a kezem alatt. Csinálhatom, amiben jó vagyok.

Milyen érzés célozni? Amikor célzok, a most-ban vagyok. Figyelni kell minden idegszálammal.  

Milyen érzés figyelni? Ez egy védett pillanat, minden más kiszorul. Áraszd ki!

Milyen érzés ez számodra?  A koncentrációs határtalan érzés. Eggyé válok a réttel, minden hangot hallok. Egységben vagyok a természettel.  Áraszd ki a határtalanságot.

Milyen érzés? Szabad, minden egy. Nem tudom, én hol vagyok, beáradtam a rétbe, a fűbe, nem érzem a határaim. Harmónia. Áraszd ki!

Milyen érzés a maga a lövés, amikor meghúzod a ravaszt?  Befelé kell figyelni, érzem a szívdobogásom, a ki- és belégzést. Ez mindent kitölt, ilyenkor nincs másra figyelés. Olyan, amikor a darab, vagy a szimfónia, a tetőpontjára ér. Olyan, mint az orgazmus.

Milyen érzés ez számodra? Kettős. Büszkeség, hogy sikerült, hogy meg tudtam csinálni, és itt van a most-ra figyelés.

(Az ülés megszakad, olyan erős hányinger jön rá, hogy kirohan, de csak öklendezik.)

Valami zavar. Kiterjedtem, mindennel eggyé tudtam válni, de a másik emberrel – aki adagolta az anyaggalambot – nem tudok. Kikerülöm, kemény.  Áraszd ki a földbe ezt a zavaró keménységet! Nem megy, a másik is érzi. Lehetne egybe olvadni, nyithatnánk kapukat, de félünk.

Milyen figura lenne ez a keménység, ha megszemélyesítenéd? Anyahajó, mint ami a Csillagok háborújában van. 

Milyen érzés látnod? Bele lehetne jutni. Ez izgalmas, de én ehhez fáradt vagyok. Sokkal könnyebb szabadon száguldani a csillagokban. Belefáradtam. Olyan, mint amikor előre tudnám, mi lesz. Örökké ez van. Már csak lebegnék.

Áraszd bele a vágyadat az anyahajóba! Lecserélődött a zárrendszer az anyahajón. Beleárasztottam, azt, amikor áramlik az életem, amikor a dolgok maguktól megtörténnek. Bizalom van. Nem tudok olyat csinálni, amivel ártok.  

(Megszólalt a szolgálati telefonja.)

Nézd meg, mire van szüksége? Könnyedség, szabadságra. Áraszd ezt felé! Elkezd a hajó zöldben ragyogni, amikor elfogadtam őt. Milyen érzés? Félelmetes és gyönyörűséges. Áraszd mindkettőt a hajóba! Milyen érzés? Biztonságos. Áraszd felé! Milyen érzés? Játékos, örömteli. De mi van velem?

Menjünk vissza az eredeti képre? Nézz rá arra a szereplőre, aki adagolja a golyókat! Már együtt játszunk. Kibővült a kiáradás. Nemcsak a természettel lehet összehangolódni, hanem egy másik személlyel is. Érzem, ahogyan összedolgozunk a másik személlyel a képen. Eltűnt a zavaró tényező. Öröm van bennem. Áraszd ki!

Milyen érzés ez az öröm? Eleven, áramló, élő. Áraszd ki!

Milyen érzés ez számodra? Át tudnám ölelni a világot, túlcsorduló. Az érzem, az jön velem szembe, ami áramlik.

Milyen érzés, eltalálni a korongot? Van tárgyi bizonyíték, amiről tudtam, hogy így lesz. Katarzis, mint amikor a zenekart megtapsolják. Áraszd ki!

Milyen érzés ez a katarzis? Belső öröm. Megpihenés. Áraszd ki! Milyen érzés? Nyugalom. Milyen érzés? Biztonság, béke.

Most gondolj az elköteleződésre? Milyen érzés?  Mintha gyomorszájon rúgtak volna, gombóc van a torkomban.

Személyesítsd meg, milyen figura képében jelenik meg?

(Skype ülés, lemerült a gép.) 

Egy tapadókorongos valakit látok, a lábai olyanok, mint a polip. Nézz bele a szemébe! Milyen érzés? Menekülnöm kell, nem akarom, hogy rám cuppanjon, energiát vesz el tőlem, ahogy cipelnem kell a vállamon.

Mire van szüksége? Jó szándékra, hogy elfogadják. Áraszd ezt neki! Mire van még szüksége? Táplálásra, gyengédségre. Áraszd ezt neki! A boldogságtól folynak a könnyei. Mindenki félreismeri őt, elfáradt.

Belehelyezkednél? Hogy érzi magát? Ellentmondásos, de van remény. Engedd ezt meg, a reményteliséget, áraszd ki! Már nem tudnak annyira bántani. Időtlenség van, végtelen szabadság. Áraszd ki!

Lépj vissza magadba! Milyen érzés most ránézni a figurára? Kíváncsiság, elfogadás. Áraszd ki! Mit látsz? Áll az ajtóban, már nem érzem, hogy elvenné az életem, és nem akar bántani.

Mire van szüksége? Önbizalomra, hogy elfogadják. Áraszd ezt felé! Elindul az életbe, hogy megmutassa magát. Már nem szippantja be a tapadókorongjait, bárki láthatja, már nem fél. Boldog.

Most gondolj arra, hogy gyermeked született! Ne arra, hogy megfogant? Ne, lásd a fizikai valóságában! Milyen érzés? Bezártság. Nem lesz erőm végigcsinálni a következő 20 évet. Börtön. 

(Becsengettek, megjött az anyukája.) 

Nem élhetem a saját életem, mert gyermeket nevelek. Fáradtság.  Áraszd ki a babára! (Lefekszik a kanapéra.)

Milyen érzés? Droid módra kellene élnem, a saját igényeim háttérbe szorulnak. Ez lehetetlen, miért érdemes élni, ha én sehol sem vagyok, csak szolgálok. Áraszd ezt a babára!

Milyen érzés? Amíg nevelem, halál állapotban vagyok. Dühös leszek, agresszió van bennem. Bezárnám a szekrénybe, a száját is bekötném. Most jó, megvan a saját ritmusom. Áraszd ki!

Ettől nem tudok menekülni, olyan, mintha lebéklyózottság, megkötözöttség van bennem. Milyen érzés ez számodra? Tehetetlenség, ijesztő.  Áraszd ki!  Azt csinál velem, amit akar, nem élhetem a saját életem.  Milyen érzés?  Várom, hogy vége legyen. Áraszd ki a várakozást! Értelmetlen, rengeteg idő.

Milyen érzés ez neked? Erőtlenség. Áraszd ki! Dühítő, hisztizek.  Kire vagy dühös? Az egész világra. Magamra.  Áraszd ki a dühödet!

Mi van most benned? Már nem vagyok megkötözve, de rajtam vannak a kötelékek, mint szalagok. Meddig van rá szükséged? Mi történne, ha levennéd? Szabad és áramló lennék. Áraszd ki!

Most nézz a babára! Mire van szüksége? Tiszta szeretetre, tiszta figyelemre. Áraszd neki! Mire van még szüksége? Hogy érezze a befogadást. Áraszd neki! Mire van még szüksége? Szabadságra, támogatásra. Áraszd neki! Át tudnád ölelni? Igen.

Mi van most benned? Fény, öröm. Áraszd ki!  Milyen érzés? Szabadság. Áraszd ki!

Az érzelmek kiárasztása néha nehéz volt. Az érzelem hirtelen csak egy üres szó lett, amit nem lehet kiárasztani. Ilyenkor visszamentem gondolatban magához a szituációhoz, amelyben az adott érzés, fogalom jelen volt, és azt árasztottam ki. 

Könnyed, játékos, varázslatos volt a kezelés, biztonságban éreztem magam. Volt egy pillanat, amikor szétáradt bennem a hála, hogy jó kezekben vagyok. Köszönöm.”

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Nem gondoltam, hogy ebben a gyerektémában még ennyi muníció van.
• Felszabadító, hogy tudok emberhez kapcsolódni, hiszen már egy ideje küzdök azzal, hogy ufó vagyok az emberek között. 

Visszajelzés:  Az ülésben könnyednek éreztem az utat, az átalakulás egy mély belső felismerésen alapult. Úgy éreztem közben magam, mintha egy filmben játszanék, valószínű a kezdő képnek köszönhetően. Még így 2 nappal később is élénken él bennem a vadász, aki koncentrál, célra tart, eggyé válik a természettel, a társával, aki az agyaggalambokat kilövi, a pillanattal.  A folyamatok közben megértettem valamit, bár most hogy elgondolkozom azon, hogyan zajlott nem tudom megmondani. Mi történt, hogyhogy nem zavart már. Érdekes. És jó érzés.

Téma:  Munkahelyi túlterheltség, halmozott problémák, konfliktusok több csoporttal, rengeteg vezetői feladat. Erős görcsös, hastáji fájdalom, melynek gócpontja a köldök jobb és bal oldala, székelési nehézségek, anyagcsere problémák.

Cél:  Enyhüljenek a hasi fájdalmak.

Szimbolikus kép:  Harc az űrben. Űrrepülőgépeket látok, egy nagyobb tüzel a kisebb űrhajókra.

Képsor átalakulása:  Melyik szereplő vonz? Amelyik irányítja az eseményeket és tüzel. Félelmetes, ahogy támadnak engem, védekeznem kell.

Milyen érzés? Fárasztó. Folyamatosan résen kell lennem, figyelnem kell. Figyeld meg, áraszd ki azt a fáradtságot!

Mit érzel most? Nagy adag feszültséget. Figyeld meg, áraszd ki!

Hogy érzed magad? Mindig meg kell felelni, minden irányba, körbe kell nézni, mindenki másként céloz, nem egységes a csoport. Figyeld meg, áraszd ki a megfelelést!

Hogy érzed magad? Most látom mit éltem át az elmúlt hónapokban.

Mi van most benned? Megfelelés. Ha nem teszem, én vagyok a rossz. Céltábla vagyok, mindenki negativitást áraszt.  Engedd meg, és áraszd ki!

Milyen érzés? Az életemre támadnak. Elvesztem, tárgy vagyok, nem vagyok önmagam.

Milyen érzés? Legyőzöttség. Engedd meg, áraszd ki! Nem. Nem engedhetem meg magamnak a legyőzöttséget, mert el akarják venni, hogy önmagam legyek. El is kezdett fájni a hasam.

Mi van most benned? Küzdelem, nem akarok megfelelni, de nagy a nyomás, akaratom ellenére úgy kell csinálnom, ahogy ők akarják. Figyeld meg, áraszd ki ezt a küzdelmes érzést!

Milyen érzés? Görcsökbe rándulok. Félre kell tennem magam, nem lehet magánszférám. Áraszd ki a földbe ezt a fájdalmat.

Hogy érzed magad? Robotlét van, nem is kellek hozzá én. Mintha nem is lennék. Nem akarok robot lenni! Mi történne, ha robot lennél? Semmi. Áraszd ki a semmit!

Mi történik? Megálltak. Már nem tüzelnek. Rendben van ez így. Mindenki csinálj a dolgát. Boldogság. Áraszd ki!

Mi történik? Nem velem szemben vannak, mellém állnak, egy sorban vannak velem. Nagy öröm. Figyeld ezt meg, áraszd ki!

Mit érzel? Rendben van ez így. Elértem, amit akartam. Ennek így kell lennie, nem hiába dolgoztam. Ez egy eredményes küzdelem.

Ez milyen érzés neked? Boldogság. Alkottam valamit. Ezért érdemes élni. Figyeld meg, áraszd ki!

Most nézz rá az X munkahelyi csoportra! Milyen érzés? Ez rendben van.

Most nézz rá az Y munkahelyi csoportra! Milyen érzés? Próbálok higgadt maradni. Ez milyen érzés? Az elején könnyű. Áraszd ki! Mintha direkt provokálnának. Elmegy az energiám. Dühítő.

Személyesítsd meg ezt a dühöt! Milyen alak jelenik meg, milyen a formája, a színe, az alakja? Egy gömb jelenik meg, vannak szemei. Nézz rá, nézz bele a szemébe! Nem akar létezni. Szétfoszlik a buborék.

Rendben, nézz rá a csoportban az egyik zavaró kollégára! Ő rendben van.

Jó, nézz rá a következő zavaró kollégára! Leszarom, mi takar mondani. Személyesítsd meg ezt a leszarom-ot!  Egy rúd, ami nekem háttal van. Megmondom neki, hogy nem érek rá! Leül, majd lefekszik egy fa alá, elvan. (Elmúlt a gyomorfájásom!) Önvédelemként lufik jelennek meg körülöttem, nem érnek el a kollégák provokáció. A lufik megvédenek. Nem tudnak megérinteni. Ez jó, rendben van, védve vagyok.

Rendben, nézz rá a csoportban a következő zavaró kollégára! Nem érint meg, védve vagyok a lufikkal, de feszültség van bennem. Áraszd ki!

Mi van most benned? Nő a gyomorfájdalmam.

Most nézz szembe az összes zavaró kollégával! Görcsösebb a gyomrom. Többet várnak tőlem, mint amit meg tudok csinálni. Áraszd ki a fájdalmad a földbe!

Milyen érzés? Nehézség. Engedd meg, áraszd ki a csoportra!

Mi történik? Látom, hogy azért zavarnak, és keresnek engem, mert nem tudják megoldani. Érzem, hogy segítséget várnak tőlem, ez jó, de elég volt ebből az állandó zavarásból. Áraszd ki mindkettőt!

Mi történik? Vissza akarják dobni, de ott van most egy fal, és nem tudják. Ez vicces számom, és jó számomra, hogy védve vagyok. Áraszd ki mindkettőt!

Mi történik? Elmentek. Milyen érzés? Megnyugtató. Áraszd ki! Ott fekszem a fa alatt. Milyen érzés? Béke van bennem. Áraszd ki! Mindig így kellene lennie.

Mire van szükséged ehhez? Kiegyensúlyozottságra. Áraszd ezt a fa alatt fekvő alaknak! Tökéletes állapot. Minden rendben van. Áraszd ki!

Most nézz vissza a nyitó háborús képre! Mit látsz? Feladatokat, amit meg kell oldani. A feladat jó, de nincs választási lehetőségem, mintha meg lenne kötve a kezem, határok közé vagyok szorítva. Tehetetlenség. Engedd meg, áraszd ki!

Milyen érzés? Semleges. Közömbös. Áraszd ki!

Mi van most benned? Béke. Nyugalom. Áraszd ki!

Most nézz rá az Z ügyfél csoportra!  Még kevéssé ismerjük egymást. Néha túl nagyon az elvárásaik velem szemben. Ez is egy feladat. Azon gondolkodom folyamatosan, hogyan nyerhetném meg őket.

Milyen érzés, hogy néha túl nagyok az elvárásaik? Izgalom. Áraszd ki!

Mire van szükségük? Nehéz megfogalmazni, jó lenne, ha megértenének. Árassz feléjük megértést!

Mi történik? Mellém állnak. Milyen érzés? Nyugalom van.  Áraszd ki! Milyen érzés? Büszkeség, hogy megtaláltam velük a hangot. Figyeld meg, áraszd ki!

Milyen érzés? A feladat teljesítve, jó, hogy sikerült.

Most nézz rá az X, az Y és a Z csoportra egyszerre! 

Milyen érzés? Feladatokat látok.

Mire van szükségük? Rám. Ha túl sokat akarnak szorongást vált ki belőlem. Figyeld meg, áraszd ki!

Mire vágysz? Hogy mellém álljanak. Áraszd feléjük! Mellém állnak, nem vagyok egyedül így könnyebb! Együttműködés van, együtt könnyebb. Engedd meg az együttműködés érzését, áraszd ki!  

Milyen érzés? Átsuhant egy görcs a gyomromon. Milyen érzés? Nehéz. Figyeld meg, áraszd ki! Ez nem lehet igaz a nyugalom nehéz! Áraszd ki!

Milyen érzés? Semmilyen. Áraszd ki!

Jó, nem görcsöl. Végre elértem, elfelejtkezem arról, hogy gyakran fájt. Ez milyen érzés? Szabadság. Áraszd ki! Milyen érzés? Boldogság. Áraszd ki!

Újra a fa alatt fekszem. Ez az elérendő cél: itt van a nyugalom. Áraszd ki!

Milyen érzés? Semmilyen. Milyen érzés? Üresség. Áraszd Ki!

Most nézd meg az emésztőrendszered! Furcsa, hogy máshol érzékelek fájdalmat, mint a megszokott helyen. Áraszd ki ezt a furcsaságot! Figyelni kell jobban magamra! Figyelni kell a nyugalomra, a szappanbuborék fújásra a fa alatt.  Nehéz figyelni magamra! Engedd meg, áraszd ki!

Mit érzel? Békés állapot, mint a fa alatt. Áraszd ki! Ott kéne mindig lenni. Milyen érzés ott lenni? Szabadság. Engedd meg, áraszd ki! Milyen érzés? Végtelen. Engedd meg, áraszd ki!

Az ügyfél felismerései, tapasztalt  változások:

• Figyelni saját magára, a saját igényeire. Nem arra, hogy elengedje, ami felhalmozódott, hanem már előtte figyelni a pihenésre, a táplálkozásra.
• Az utolsó harmadban tudta beleengedni magát a folyamatba. Ahogy nehéz problémához értünk elkezdett fájni a hasa, ezen mindig meglepődött.
• Nem érzem, hogy eljutottunk a teljes megoldásig, enyhülés viszont történt.